Üdvözöllek az „Így élünk mi…” honlapon!
Teremi Szandra vagyok, 1 gyerekes anyuka, aki tejérzékenyként, pajzsmirigy alulműködő hashimotos-ként keresi a legegészségesebb, legfinomabb, legváltozatosabb étkezési lehetőségeket az egész családjának.
Szakmámat tekintve, nem vagyok sem szakács, sem cukrász… ahogy mindannyian, időnként én is elrontok egy-egy fogást, aztán tovább gondolkozom, hogyan lehetne azt jobbá tenni. Újságírói tanulmányokat folytattam, majd rádiós tapasztalatokra tettem szert. A gyerkőc születése előtt könyvelőként dolgoztam. Mindkét szakma megköveteli a pontosságot, és a folyamatos fejlődést. Újságíróként pedig pontosan tudom, milyen fontos az adott témában kutatómunkát végezni. Ennek a háttérmunkálatnak a fáradalmaitól szeretnélek megkímélni a diétád kezdetekor, és megmutatni, hogy éppen milyen – számomra – újdonságot találtam az étel alapanyagok világában.
„Tudod, miért fontos a finom étel? Összehozza az embereket, bárhonnan származnak is. Mindenkit barátságossá tesz és mosolyt csal az arcára.”
Mese: A hercegnő és a béka
Tudom, milyen nehéz kisgyerekes családban csak a főzésig is eljutni, nem hogy egyéb opciókat figyelembe véve egy bizonyos diétát követni. Nagyon sok anyukatársamnál merült fel a probléma, hogy szeretne fogyni vagy a már meglévő, a terhesség alatt kialakult egészségügyi problémáihoz kéne valamilyen diétát követnie. Sokaknak a babánál van valamilyen ételérzékenység, amihez módosítania kell a megszokott étkezési módon.
Kisgyerek mellett még arra is érdemes figyelni, hogy az alapanyagok számukra is megfelelőek legyenek, mert úgyis bele fognak kóstolni mindenbe.
A diéta és annak elkezdése természetesen nem csak kismamáknál probléma, viszont az én környezetemben most leginkább az Ő nehézségeiket hallom. Egyre többen szenvedünk valamilyen ételallergiában, intoleranciában vagy betegségben és egyre többször hallom ezt a fiataloktól. Ez elgondolkoztatott, hogy valami nagyon nem jó.
A diéta sokszor jár rossz érzésekkel a lemondás miatt és nyálcsorgatással a többi „tiltott” finomság felé. Én is pontosan így kezdtem az első alkalommal, amikor komolyabb (glutén, tej, cukor, élesztő, kukorica, krumpli, candida) diétára adtam a fejem. Másodszorra már rutinosabb voltam, bár ehhez csatlakozott néhány új szempont is. Ezalatt nem csak azt értem, hogy még néhány összetevőt ki kell hagynom egy ideig, hanem, hogy a gyerek miatt is kiesik néhány alapanyag, mert neki nem lehet, vagy nem szeretném adni. Viszont némi keresgélés és rákészülés után már inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy az újfajta étkezési módom új kalandokat is jelent. Bővíthetem a megszokásokból eredő szűklátókörűségemet és megismerhetek új, általam eddig nem ismert, nem használt, de finom és különleges alapanyagokat is.
Első alkalommal rájöttem, hogy mindent lehet pótolni valami mással, és mindig csak a kezdet nehéz. Ezt a részt nem szabad túl agyalni, csak bele kell kezdeni, és utána már mennek a napok, a hetek, és észre se vesszük, hogy már hónapok óta diétázunk! Jobb a közérzetünk, és a súlyproblémáink is változásnak indulnak! Ha már a változtatások beépültek a konyhánkba, -tehát, hogy mi helyett, mit használhatunk- akkor a diétával sem nehezebb a főzés, mint anélkül, és ezt sem nehezebb megoldani egy kisgyerek mellett, mint a sima konyhatündérkedést. Ha meg idővel a kihagyott összetevőkből visszahozhatunk a diétánkba, hirtelen sokkal könnyebbnek fog tűnni minden!
Hibákat időnként mind követünk el (ez kinél kisebb, kinél nagyobb következményekkel jár), de mind a jóra törekszünk, ami az ételek szempontjából a legtöbbünknél az ízletes, egészséges fogásokat jelenti. Persze az egészség fogalma mindig mást takar. Az utóbbi években, ahogy sok tudományág, úgy a gasztronómia is sokat fejlődött. Bizonyos alapanyagokat az egyik ember szervezete bírja, a másiké nem. Ezt ki kell tapasztalni. Ezen felül véleményem szerint a másik fontos kérdés a mértékletesség. Minden más is egészséges, ha mellette a többi táplálékot is fogyasztjuk. Mindenben más vitaminok vannak, és minden máshogy járul hozzá a szervezetünk megfelelő működéséhez, a bélflóránk kialakításához. Ezért mondják, hogy fontos a változatosság.
Az én végső célom minél egészségesebben, változatosabban étkezni, mindezt egy olyan alapból kiindulva, hogy gyerekként teljesen elegendő volt a teavajas kenyér kakaóval, bármikor és bármeddig örömmel fogyasztva. Bár csoki és édesség imádatom is csak fokozódott az évek alatt, a diétámmal ezt is egy normális mederbe tereltem.
A másik fő szempontom pedig, hogy a gyerekemnek már ne kelljen megtapasztalnia az átállás okozta nehézségeket, megspóroljam neki a sok egészségügyi hozadékát a rossz étkezési szokásoknak, és számára már az legyen a természetes, hogy a megfelelő alapanyagokhoz, a megfelelő módokon nyúl.
Számunkra a szüleink, nagyszüleik nyújtottak mintát. Alakítottak rajtuk a reklámok is, és így tartunk most a testünkkel ott, ahol…
„Az étel üzemanyag. A testünk a jármű. Amit beleteszünk, azt kapjuk vissza.”
Julian Brass